A modern gyógyászatban a gyógyszerkölcsönhatások nem kapnak mindig a súlyuknak megfelelő figyelmet. 

A szerotonint erősebben gátló antidepresszánsok használatához valamivel kevesebb ischaemiás stroke társul, mint a gyengébb neurotranszmitter gátlókhoz.

A peripartum depresszió hétből egy nőt érinthet. El kell különíteni a szülés utáni hangulatzavartól (baby blues), melyben a tünetek rövid ideig áll­nak fenn és alig befolyásolják a funkciókat. A peripartum depresszióban szenvedő nőket ki kell vizsgálni bipoláris zavar, posztpartum pszichózis és öngyilkossági kockázat irányában is. A veszélyeztetetteket otthoni vizitek, telefonos sorstárstámogatás és pszichoterápia segíthetik a megelőzés­ben. A peripartum depresszió pszichoterápiával és/vagy szelektív szero­toninvisszavétel-gátlókkal kezelhető. Várandósok számára a citalopram, az escitalopram és a sertralin, szoptató anyák számára a fluvoxamin, a paroxetin és a sertralin a legbiztonságosabb SSRI.

Egy holland longitudinális vizsgálat eredményei szerint az antidepresszánsokat használóknál emelkedik az elsőként bekövetkező agyi mikrovérzések kockázata.

Krónikus kismedencei fájdalomról akkor beszélünk, ha a menstruációs ciklustól független fájdalom 6 hónapnál hosszabb ideig fennáll, a köldökvonal alatti kismedencei régióra lokalizálódik, rontja az életminőséget és gyógyszeres kezelést tesz szükségessé.¹ Az Egyesült Államokban a krónikus kismedencei fájdalom éves előfordulása a nők körében 15% körül van, és évente körülbelül 2 milliárd dolláros terhet ró az egészségügyi ellátó rendszerre.²

A betegek jelentős hányada krónikus mozgásszervi eredetű fájdalom miatt keresi fel háziorvosát, a reumatológiai vagy ortopédiai szakrendeléseket. A hatásos fájda­lomcsillapító kezelés nemcsak a funkcionális állapotot, hanem az életminőséget is javítja, a munkaképesség fenntartásával vagy helyreállításával a háttérben álló kór­képek által okozott gazdasági terhet is csökkenti. A fájdalomcsillapítók elterjedt al­kalmazása ellenére a betegek közel fele elégtelennek érzi a gyógyszerek hatását. A jelen összefoglaló áttekintést nyújt a mozgásszervi eredetű fájdalmak leggyako­ribb okairól, az egyes kórképek által okozott panaszok jellegzetességeiről és a fájda­lomcsillapítók egyes csoportjainak alkalmazási lehetőségeiről.

Az SSRI antidepresszívumok hatásossága egymáshoz lényegében hasonló, de az escitalopram kiemelkedik a sorból: sok metaelemzés szerint hatásosabb más SSRI szereknél és egyenértékű a kettős hatású (SNRI) antidepresszívumokkal, ám azoknál jobban tolerálható. Hatásossága nem marad el a (rendszerint több mellékhatással járó) kombinált antidepresszív kezeléstől. Sok adat jelzi, hogy a mellékhatások nél­kül elérhető remisszió esélye jelenleg escitalopram mellett a legnagyobb.